Korábbi cikkünkben a büntetés témakörét jártuk körbe. Ezúttal a jutalmazás területén igyekszünk praktikus tanácsokkal szolgálni. Ha a büntetést vagy a jutalmazást a másik nélkül alkalmazzuk, nagyobb eséllyel vallunk kudarcot, hiszen a gyerekek (a felnőttekhez hasonlóan) akkor tudnak igazán értékelni egy pozitívumot (pl. jutalmat), ha tisztában vannak tetteik esetleges negatív következményeivel. Hogy lehet ezt az egyensúlyt kialakítani? Vajon mit jelent az, hogy helyesen jutalmazni? Ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni.
A jutalmazásról
A jutalmazás elsődleges célja egy általunk elvárt viselkedés megerősítése és hosszú távú fennmaradásának elősegítése. Amikor jutalmazunk, nemcsak minősítjük a gyerek viselkedését, hanem hozzá is rendelünk valamilyen örömforrást, aminek önmagában nincs köze a tetthez. Például valamit adunk neki vagy megengedjük, hogy részt vegyen egy örömteli eseményen.
Az alábbi ábrán összefoglaltuk a jutalmazás típusait:
Jutalom = ajándék?
A tapasztalat azt mutatja, hogy felesleges és eredménytelen az ajándékokat feltételekhez kötni. Érdemes minél előbb elmagyarázni gyermekünknek: a jutalom nem egyenlő az ajándékkal. A jutalmat a szülő által pozitívnak ítélt viselkedésért, míg az ajándékot kulturális alapon nyugvó szokás részeként (pl. nagyobb ünnep vagy életesemény) kaphat a gyerek. Érdemes figyelni rá, hogy ez a két kategória ne mosódjon össze. Ha a gyermekkel meghatározunk egy jutalmat, akkor fontos leszögezni, hogy azt a jutalmat csak a nem kívánt viselkedések elkerülésével és az elvárt cselekedetek végrehajtásával kaphatja meg – születésnap, karácsony és egyéb ünnep alkalmával nem.
A gyermek általunk hasznosnak tartott tárgyakra is vágyhat, de az ilyen jellegű vágyait sem érdemes a megfogalmazást követően azonnal kielégíteni. Így bővíthetjük várakozási toleranciáját, és átélheti, milyen egy tárgy megszerzésének öröméről fantáziálni.
Az eredményes jutalmazás alapelvei
1. Következetesség és tudatosság
Fontos már a kezdetekkor pontosítani a jutalmazás feltételeit. Ismertessük gyermekünkkel a jutalmazás kritériumait, és ennek alapján jutalmazzuk őt. Ha nem világosak a feltételei a jutalomnak, akkor nagyon gyorsan kialakul az a helyzet, amelyben a gyerek el is várja, sőt követeli azt.
2. Személyre szabottság
Az a jó jutalom, amire a gyermek erősen vágyik és önmagától képtelen megszerezni. Fontos, hogy átgondoljuk, sőt még jobb, ha a gyermekkel egyeztetjük, számára milyen jutalom az igazán motiváló. Ahhoz, hogy a gyermek aktuális kívánságához tudjunk alkalmazkodni, érdemes újra és újra lefolytatni az erről szóló beszélgetéseket. (Kisebbek esetében természetesen nagyobb mértékben szükséges a megfigyelésre és a beleérzésre támaszkodni.)
Ha gyermekünket nem sikerül ösztönözni, valószínűleg nem megfelelő jutalmat választottunk. Ekkor érdemes újra átgondolni, milyen jutalommal tudnánk motiválni őt.
3. Mértékletesség
A jutalmazásnak nagyobb hatása van, ha nem minden általunk elvárt cselekvés után történik. Érdemes egy nagyobb jutalmat kitűzni célul, amit több pozitív cselekedettel lehet elérni. Például nem minden egyes sikeresen elvégzett házimunkát követően jutalmazunk, hanem a hét vagy a hónap végén.
4. Tudatos időfelosztás
Egy kevésbé érdekes, hosszadalmasabb feladatot jobban és kitartóbban lehet elvégezni, ha közben valamilyen kis „jutalom” érkezik. (Gondoljunk csak a munkahelyi kávészünetekre...) Például az egész napos nagytakarítás közben meglephetjük gyermekünket valamilyen finomsággal. Egy kisebb szünet, a változatosság kitartásra ösztönöz, segít kiküszöbölni a motivációs szint ingadozását.
5. Túljutalmazás-mentes
A túl nagy jutalom kioltja az eredeti motivációt és a helyére lép. Ezekben az esetekben a gyermek azért végzi el a feladatot, hogy elérje a nagy jutalmat. Szülőként az valódi célunk, hogy a pozitív végeredmény (pl. egy sikeresen elvégzett feladat) váljon a gyermek számára értékké.
Egy szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolatban a szülő öröme, dicsérete önmagában jutalmazó hatással bír. A gyermek egészséges önbizalmának, önértékelésének fontos eleme a dicséret, melyből sohasem elég. A hitelesség, a szavaink és érzéseink közötti harmónia ez esetben is megkerülhetetlen. Csak akkor várható pozitív hatás, ha szavainkat komolyan is gondoljuk.
6. A jutalom a teljesítményt követi
A gyermeknek meg kell tanulnia felismerni az összefüggést az erőfeszítés és a jutalom között. A jutalmazás annak a mércéje, hogy egy feladatot jól vagy rosszul oldottunk meg. (Vagy hogy egyáltalán elvégeztük-e.) Ezért jutalmat csak akkor érdemes adni, ha a gyermek már teljesített valamit, semmiképpen sem azt megelőzően.
7. A jutalom közvetlenül követi a teljesítményt
A megígért jutalom elveszíti az értékét, ha túl sokat kell várni rá. A távoli jövőben lévő jutalom ma még csak ritkán érdekli gyermekünket. (Főként fiatalabb korban.) Például nyár közepén hiába mondjuk: “Ha jó leszel, sok szép ajándékot hoz neked a Mikulás.”
8. Nem tartalmaz kritikát
Fontos, hogy a dicséretet soha ne kapcsoljuk össze felszólítással vagy kritikával. Például: „Látod, milyen ügyes voltál! Miért nem tudsz mindig így viselkedni?” A gyermekek tisztában vannak vele, hogy ez bírálat, nem valódi dicséret, ezért ezzel a módszerrel nem lehet őket jobb teljesítményre vagy viselkedésre ösztönözni. Ha mégis gyakran alkalmazzuk, akkor a dicséret valamilyen kellemetlen dolog jelzésévé válik számukra. A szülő hiteltelenné válhat gyermeke előtt, emiatt az igazi dicséret hatástalan lesz.
Jutalmazás pénzzel (?)
Ha pénzzel jutalmaznánk, érdemes különválasztani a gyermek zsebpénzét a jutalomként szerezhető pénzétől. A zsebpénz független az elkövetett pozitív vagy negatív cselekedetektől, felhasználásáról a gyermek maga dönt. (Természetesen a család anyagi helyzete meghatározó, de erre egyébként sem érdemes túl nagy összeget szánni.) Ezzel szemben a jutalomként megszerzett pénz mennyiségét a gyermek által produkált, elvárt és nem kívánt cselekedeteinek összjátéka határozza meg.
A jutalompénz és a zsebpénz eszközök, melyek segíthetik a pénzügyi nevelést. Fokozatos bevezetésüknek és a hozzájuk fűzött magyarázatoknak köszönhetően gyermekünk elsajátíthatja, hogyan bánjon a pénzzel. Szavainkon túl tetteinkkel tanítunk a legtöbbet, ezért kulcsfontosságú a saját pénzügyi tudatosságunk.
A gyermekünknek adott pénzt három csoportra oszthatjuk: zsebpénz, jutalom és költőpénz. Legutóbbi a mindennapi szükségletek kielégítéséhez (pl. étkezés, utazás) vagy valamilyen időszakos eseményhez (pl. kirándulás, tábor) köthető.
Mint már az eredményes jutalmazás ismérveinél leírtuk: fontos, hogy a kitűzött cél jutalmazó hatású legyen. Ez a pénz esetében fokozottan igaz. Elsősorban a gyermek életkora határozza meg, hogyan tekint a pénzre. Egy óvodás nem feltétlenül tudja értékelni, mivel a hétköznapi feladatai között nincs a pénz kezelése, és még nem rendelkezik elegendő matematikai tudással sem. Ebből kifolyólag akár az is megtörténhet, hogy nem lesz motiváló a gyerek számára egy ötezer forintos bankjegy, míg egy ötszázas annál inkább, mivel a tényleges érték helyett a szín alapján választ, és a rózsaszín szimpatikusabb számára a sárgánál.
Ha mégis úgy döntünk, hogy pénzzel szeretnénk jutalmazni gyermekünket, akkor várjuk meg azt a kort, amikor már tisztában van a pénz értékével, és valamelyest tud vele bánni.
Ha pénzjutalom mellett döntünk és több gyermek is van a háznál, érdemes egy ún. lefelé licitálós technikát alkalmazni. Ennek során a gyermekek maguk fogalmazzák meg, mennyi pénzért szeretnék elvégezni az adott munkát. Végül az kapja a feladatot, aki a legalacsonyabb árat mondta. Ezzel a módszerrel az is kiderül, melyik gyermek mennyire motivált a pénzszerzésben.
Miközben gyermekünknek a legjobbat akarjuk, és igyekszünk minél tökéletesebb szülők lenni, bele kell törődnünk, hogy legnagyobb jó szándékunk ellenére is el fogunk követni hibákat. Ez teljesen természetes. Eredetileg Donald W. Winnicott-tól származik az „elég jó szülő” fogalma: tökéletesek biztosak nem leszünk, az elég jó szülőség lehetősége azonban mindannyiunk számára adott. Nincs ez másként a jutalmazás és a büntetés területén sem. Valószínűleg senki sem képes maradéktalanul megfelelni a fenti alapelveknek, mégis törekedhetünk a tőlünk telhető legjobbra.
Cikksorozatunk korábbi részeit a témakörre kattintva találhatók:
- A gyerekek házimunkába való bevonásának előnyeiről
- A házimunka megszervezése gyerekekkel
- A büntetésről és a fegyelmezésről
Felhasznált irodalom:
Alpár Zsuzsa (2008). Irgum-burgum avagy büntetés – jutalmazás, engedékenység, szigor. In: Horányi Annabella – Kósáné Ormai Vera (szerk.). Gyerekeinkért. Gyakorlati pszichológia szülőknek, nagyszülőknek, egészséges és beteg gyerekkel foglalkozóknak, Flaccus Kiadó, Budapest, 30–39.
Hegedűs Judit (2004). Jutalmazás és büntetés, értékelés és vizsgáztatás. Apertus Közalapítvány, Budapest.
URL: http://koncertpedagogia.hu/ped_11%20Jutalmazas%20buntetes.pdf
Philadelphia Child Guidance Center (1996). Szülők könyve. Vezérfonal a neveléshez a születéstől a késő kamaszkorig. (ford. Kührner Vera és Szeredás Lőrinc) Kulturtrade Kiadó Kft, Budapest.
Innerhofer, Paul (1981). Kis pszichológia szülőknek (ford. Geiger Ágota). Budapest, Gondolat.
Izsó Ildikó (é. n.). A büntetésről – a pszichológus szemével.
URL: https://www.babanet.hu/publ/buntetesizso.htm
n. é. (2008). Mennyi zsebpénzt adjak a gyereknek?
URL: https://maradokapenzemnel.blog.hu/2018/04/12/mennyi_zsebpenzt_adjak_a_gyereknek
Oláh Attila – Bugán Antal (szerk.) (2000). Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Ranschburg Jenő (2007). Rögök az úton. Egyén és család. Pszichológiai írások. Saxum Kiadó, Budapest, 217–222.
(Fotó és szöveg: Szennai Martin & Vörös Eszter
A fotókon Gergál-Máté Bálint szerepel.)
