A jutalmazás és a büntetés két ellentétes, mégis egymástól elválaszthatatlan fogalom. Önmagában egyik sem vezethet célhoz, eredményes nevelői hatást csak akkor érhetünk el, ha helyesen használjuk őket. De mégis mit jelent az, hogy helyesen büntetni? Van-e különbség a büntetés és a fegyelmezés között? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni cikkünkben.

 A fegyelmezés és a büntetés

A fegyelmezés és a büntetés szavakat gyakran felcserélik, miközben két különböző dolgot jelölnek.

A fegyelmezés eredeti latin megfelelője a tanítással, tanulással és útmutatással volt egyenlő. Célja a vágyott jövőbeni viselkedés elérése példamutatással vagy az elvárt viselkedésmód elmagyarázásával.

A büntetés ezzel szemben a múltbeli viselkedésre koncentrál. Gyakran inkább a gyermek felett gyakorolható kontrollról, mintsem az ő tanításáról szól.

Manapság a neveléssel kapcsolatos írások a fegyelmezés mellett foglalnak állást a büntetéssel szemben, mi mégsem törünk pálcát a büntetést alkalmazók felett. Úgy gondoljuk, minden igyekezetünk ellenére megtörténhet, hogy gyermekünk vét a kialakított szabályrendszerünk ellen. A nem megfelelően alkalmazott büntetés viszont valóban komoly károkat okozhat, ezért összegyűjtöttünk néhány fontos információt a témában.

A büntetés alapvető típusai

A szakirodalom szerint beszélhetünk „pozitív” és „negatív” büntetésről. Az idézőjelre azért van szükség, mert a jelzők nem a büntetés minőségére, hanem annak módjára utalnak. Ezek helyett a számunkra közérthetőbbnek tartott részesítő és megvonó kifejezéseket használjuk.

• Részesítő (+): a büntetés során valamit adunk, például egy pofont vagy egy leszidást.
• Megvonó (-): a büntetés során megvonunk, például elveszünk egy játékot vagy ideiglenesen csökkentjük/megvonjuk a szülői szeretetet/közelséget.

Ezen kívül megkülönböztethetünk még fizikai és szóbeli-érzelmi (verbális-emocionális) büntetést.

 Fizikai erőszak

A fizikai büntetés hatékonysága a testi fájdalomtól való félelmen alapszik, ami minden élőlény alapvető tulajdonsága. A módszer azonban több árnyoldallal rendelkezik, mint pozitívummal:

• rejtett vagy nyílt ellenállást, indulatokat kelt a gyermekben;
• rontja a szülő-gyerek kapcsolatot;
• a személyiség fejlődését egészségtelen irányba tereli pl. nehezíti a lelkiismeret kialakulását vagy követendő mintaként tünteti fel az agressziót.

Szóbeli (verbális) erőszak

A szavakkal történő büntetés számos negatív következménnyel jár együtt. Jellemzőbbé válik az alacsonyabb önértékelés, az elutasítástól való fokozott félelem, valamint a depresszióra való esetleges hajlam. Az érzelmek szabályozása, az önmegnyugtatási képesség is sérülhet.

A szülőktől hallott negatív megjegyzések egy idő után belsővé válnak, s ez által a gyermek saját magáról kialakított képe leértékelődik. Így olyan mondatok íródhatnak be a gyermek fejébe, hogy „Semmire nem vagyok képes”.

Amennyiben határozottan és higgadtan elmondjuk gyermekünknek, mit és miért tartunk problémásnak a viselkedésében, az nem szóbeli erőszak, hanem a nevelés egyik lényeges eleme.

Tárgymegvonásos büntetés

Ebben az esetben egy (a vétektől többé-kevésbé független) örömforrást időszakosan vagy véglegesen megszüntetünk. Pl. „Egy hétig nem telefonozhatsz.” Ennek a büntetésnek a hatékonysága nagyban függ gyermekünktől, valamint a rá kiszabott büntetéstől. Amennyiben jól ismerjük, meg tudunk vonni tőle egy olyan dolgot, ami valóban fontos számára. Ezáltal növelhetjük a hatékonyságot. A telefonozási lehetőség csökkentése vagy megtiltása például a folyamatosan könyveket bújó gyermek számára teljesen érdektelen lesz.

Fontos, hogy az ajándékokra tekintsünk a büntetéstől teljesen független dolgokként. Nem szabad őket büntetésre használni, nevelő célzattal megvonni, mert ezzel a tettel súlyos károkat okoznánk a gyermek önbecsülésében. Például a születésnapi ajándék, torta minden körülmények között jár.

Énmegvonás (szeparáció)

Egy harmonikus, szeretetteljes szülő–gyerek viszonyban minden módszer valamilyen szinten ebbe a kategóriába tartozik, mivel a gyermek az ideiglenes kapcsolati zavart önmagában büntetésként éli meg. Fontos kihangsúlyozni, hogy a zavar mindig csak az adott esetre legyen érvényes. Más esetben a félelmen alapuló énmegvonás érzelmi zsarolássá vagy hazugsággá válhat. A gyermek azt érezheti, a szülői szeretet megvonása vagy teljes elvesztése fenyegeti. Például: „Ha így viselkedsz, nem szeretlek!”, „Azért fáj a fejem, mert ilyen rossz vagy!” Ez a fajta büntetés  nagy károkat okozhat:

• megingatja a gyermek szülőbe vetett bizalmát;
• a gyermek kielégítetlen kapcsolódási igénye szorongást vagy agressziót válhat ki nála;
• a szülő kommunikációjával és viselkedésével elérheti, hogy a gyermek azt gondolja, elvesztette a szülői szeretet, fájdalmat okozott, ami felesleges bűntudatot kelt benne.

 Az eredményes büntetés alapelvei

1. Közvetlenül követi a szabályszegést.

A legideálisabb, ha a gyerek közvetlenül a szabályok megszegése után részesül büntetésben. Ha ez sokkal később történik meg, akkor a hatás gyengül, nem fog a gyermek fejében szorosan kapcsolódni a büntetett tevékenységhez. (A késleltetett büntetés különösen kicsi korban eredménytelen, mert a gyermek akkor még nem látja az összefüggést a vétek és a büntetés között.)

2. A gyermek is megérdemeltnek ismeri el.

A gyermek képes elfogadni és megérdemeltnek tekinteni a büntetést, de csak akkor, ha felismeri a vétek és a büntetés kapcsolatát. Ehhez minden alkalommal el kell magyarázni neki, hogy mit kifogásoltunk a magatartásában, és milyen viselkedést tartunk helyette helyesnek. A magyarázat teszi lehetővé, hogy a gyermek a jövőben képes legyen különbséget tenni helyes és helytelen között.

3. A büntetés fegyelmezett hangon, egyértelműen megfogalmazott.

Elégedettségünk okát érdemes minden egyes alkalommal érthetően és fegyelmezett hangon megfogalmazni a hatékonyság érdekében. Például a vicces hangnemben megfogalmazott utasításokat a gyerekek sem tudják komolyan venni, a kiabálás pedig félelmet szül.

4. Nem kelt félelmet.

A félelem ténylegesen megakadályozhatja, hogy gyermekünk megtegyen egy általunk helytelennek tartott dolgot, mégsem javasoljuk alkalmazását. A félelem rontja a szülő-gyermek kapcsolatot (pl. rejtett vagy nyílt ellenállást, indulatokat kelt) és egészségtelen irányba terelheti a személyiség fejlődését. 

5. Következetes.

Fontos, hogy elveink és tetteink következetesen összhangban álljanak, és ne befolyásolják olyan körülmények a büntetést, melyek a vétekkel nincsenek kapcsolatban (pl. az aktuális hangulatunk). Amikor gyermekünk próbára tesz („Vajon még mindig igaz, amit korábban mondott?”), a megismételt cselekedetre hasonlóképpen kell reagálnunk. Ha ugyanazért egyszer megbüntetjük, egyszer nem, akkor nem lesz képes önállóan megítélni tetteinek helyességét.
Az előre megbeszélt büntetések esetében nem szabad engedékenynek lennünk, különben összezavarjuk a gyermekünket következetlenségünkkel. A lelki fejlődés érdekében meg kell tapasztalni a negatív következményeket is.

6. Szülőtársunkkal egyetértésben alkotjuk meg a követelményrendszert.

Az egyetértés mellett elengedhetetlen, hogy mindketten következetesen alkalmazzuk. Még akkor is, ha nem élünk együtt szülőtársunkkal. Ellenkező esetben a gyermek az egyik szülőre megengedőként („jó zsaruként”), míg a másikra büntetőként („rossz zsaruként”) tekinthet.

7. A gyermek személye helyett a viselkedését bírálja.

Amikor gyermekünk valami helytelent tesz vagy elmulasztja egy feladat elvégzését, se szavakkal, se tettekkel ne éreztessük vele, hogy ő „rossz” gyerek. Kerüljük a gyermek minősítését (pl. „Most rossz voltál!”), helyette a viselkedését értékeljük (pl. „Most rossz dolgot csináltál.”) Maradjunk a szóban forgó történésnél, ne hozzunk fel múltbeli eseteket!

8. A büntetés mögött szeretetkapcsolat húzódik meg.

A gyermeknek éreznie kell, hogy a szülei szeretetét akkor sem veszíti el, ha valami rosszat tesz vagy tett. Tisztában kell lennie azzal, hogy a kapcsolatban fennálló zavar csak arra az esetre érvényes, amit aktuálisan megbüntetünk, minden más vonatkozásban a viszony biztonságos és sérthetetlen marad.

9. A büntetés után már nem él tovább a vétek.

A büntetés egyik lényege a „feloldozás.”  Ha a szülők a büntetést követően is emlékeztetik a gyermeket, a szemére hányják korábbi tettét, az a gyermek ellen irányuló agresszív cselekedetként is értelmezhető. A gyermek negatív érzései mellett megfogalmazódhat benne a kérdés: „Miért bántanak ezzel folyton, ha már megbűnhődtem érte?”.

Néhány szó a lelkiismeretről

Senki sem lelkiismerettel együtt születik, az a lelki fejlődés során alakul ki. Kezdetben a szülők mondják meg, a gyermek mit tehet és mit nem. A következetes, szeretettel közölt szabályok 4-5 éves korra belsővé válnak, és ki tud kialakulni egy szilárd lelkiismeret. Vagyis ekkora már a gyerek a szülő jelenlététől függetlenül képes különbséget tenni helyes és helytelen között. Ez persze nem egyenlő azzal, hogy sosem szegi meg a szabályokat, viszont ha szabályt sért, már képes lelkiismeret-furdalást érezni.

A fent felsorolt alapelvek azért is különösen fontosak, mert ha csak külső tényezők (pl. büntetés elkerülése iránti vágy) miatt cselekszik egy gyermek valamilyen módon, a lelkiismerethez szükséges belső szabályozás nem tud kialakulni.

Soron következő írásunkban áttekintjük a jutalmazás jellemzőit és alapelveit.

Cikksorozatunk korábbi részei a témakörre kattintva találhatók:

1. A gyerekek házi munkába való bevonásának előnyei
2. A házimunka megszervezése gyerekekkel

Felhasznált irodalom:

(Fotó és szöveg: Szennai Martin & Vörös Eszter)