Vitatkoztál már valaha gyermekeddel a játékok összeszedése vagy a szemét levitele miatt? Vagy a szóváltás elkerülése érdekében mindig mindent elvégzel inkább te magad? A gyermeknevelés útvesztőjében gyakran igazi kihívást jelent kiválasztani a helyes ösvényt. Épp ezért igyekszünk útmutatást nyújtani, hogyan tehetünk szert kiegyensúlyozott családi légkörre és egészségesen fejlődő csemetékre úgy, hogy még a házimunkából is kevesebb marad ránk.
Ritkán gondolunk bele, hogy a szülőkre háruló feladatok csökkentésén túl mennyi előny származhat abból, ha gyermekeinket bevonjuk a ház körüli teendőkbe. Pedig a különböző tevékenységekben való aktív részvétellel fontos készségek sajátíthatók el, melyek nagyban hozzájárulnak a gyermek és a család boldogulásához és boldogságához.
Ügyeljünk az egyensúlyra!
Az említett készségek elsajátításához és a pozitív családi légkörhöz azonban elengedhetetlen a tudatos tervezés. Fontos, hogy igyekezzünk megfelelő egyensúlyban tartani a gyermek házimunkával és más dolgokkal (pl. tanulás, barátok, játék) kapcsolatos tevékenységeinek mennyiségét. A túl kevés és a túl sok elvégzendő feladat egyaránt negatív következményekhez vezethet.
Pán Péter szindróma
Az a szituáció, amikor a gyermeket annyira féltjük (érzelmileg és/vagy fizikailag), hogy egyáltalán nem vagy nem elég feladatot adunk neki, túlóvjuk őt. Azt gondolhatnánk, hogy azzal támogatjuk gyermekünket, hogy levesszük a terheket a válláról. Valójában azzal segíthetjük igazán, ha kisebb kihívásokkal (pl. életkorának megfelelő házimunka) állítjuk szembe.
FONTOS: Az elnevezés ellenére a jelenség nem minősül pszichiátriai kórképnek.
A jelenség szorosan összefügg a manapság sokat emlegetett és kutatott „mamahotel”-lel. Ami alatt olyan családokat értünk, melyekben a fiatal felnőttek sokkal később vagy sosem hagyják el az otthont, kiélvezve annak minden előnyét, miközben saját maguk minimális energiát fektetnek a háztartás és a család „üzemeltetésére”.
Az elnevezésből fakadóan gyakran olyan embert társítunk ehhez a tünetegyütteshez, aki Pán Péterhez hasonlóan sosem akar felnőni és felelősséget vállalni. Érdemes figyelembe venni azonban az érem másik oldalát: egy dolgozó fiatal spórolás céljából is otthon maradhat ideiglenesen. Probléma akkor merülhet fel, ha ez a helyzet hosszú távon állandósul.
A Pán Péter szindróma jelei:
- A szülő nem adja meg a lehetőséget a gyerekének, hogy önálló, felelős döntéseket hozzon.
- A szülő elvégez minden olyan feladatot, amit a gyerek is eltudna.
Parentifikáció
Lényeges, hogy mindenki elsajátítsa a másokról való gondoskodás készségét, a házimunka fontosságát, a testvéri kapcsolattal járó kötelességeket. Viszont, ha ezeken a területeken túl magas elvárásokat támasztunk, túl sok feladattal bízzuk meg gyermekünket, a parentifikáció veszélye állhat fenn, mely a gyermekkor elvesztésével és szociális izolációval járhat.
A gyermek szülői szerepköröket kezd átvenni. Akár tűnhet úgy is, hogy élvezi a felnőttes viselkedést, mert általa szülői elismerésben részesülhet. A képességeit meghaladó feladatokat nem lesz képes 100%-osan ellátni, így az ebből fakadó kudarcok miatt gyakran bizonytalanná, önbizalom-hiányossá válhat a gyermek. Kialakulhat benne egy olyan érzés, hogy semmire sem alkalmas, semmire sem jó, ami depresszióba vagy alacsony önértékelésbe torkollhat.
A parentifikáció jelei:
- A szülő áthárítja a gyerekre a felelősséget.
- A gyerek által végzett feladatok meghaladják mentális korát és/vagy fizikai képességeit.
- A kiszabott feladatok miatt háttérbe szorulnak kortárs kapcsolatai, szabadideje, tanulásra és alvásra fordított ideje.
Hogyan döntsük el, milyen feladatok valók neki?
Az elsődleges dolog, amit figyelembe kell vennünk, a gyermekünk életkora. Ez alapján tudjuk a legbiztosabban kiosztani a feladatokat, de számos más tényező is befolyásolhatja a házimunkához szükséges képességeket.
Ilyen tényező lehet a gyermek mentális életkora. Ez alatt azt értjük, amikor például egy 7 éves gyermek a nála idősebb korú gyermekek fejével gondolkodik. Ezáltal képes lehet összetettebb, mentálisan megterhelőbb feladatok elvégzésére. De fennállhat ennek a szituációnak a fordítottja is.
Másik ilyen tényező a gyermek fizikai/testi adottságai. Lehet, hogy gyermekünk heti háromszor jár fociedzésre, ezért állóképessége a vele egykorúakhoz képest sokkal fejlettebb, így akár egy kortársainak megterhelő feladatot is könnyedén el tud végezni.
Érdemes figyelembe venni a gyermek érdeklődési körét. Ha látjuk, hogy gyermekünk szeret barkácsolni, akkor adjunk neki több olyan feladatot, melyek valamilyen szinten ehhez a területhez kapcsolódnak. Fontos, hogy minden területen kipróbálja magát és elsajátítsa a lehető legtöbb házimunkával kapcsolatos praktikát, de mindenki szívesebben végez hozzá közelebb álló feladatokat.
Azt nem ígérhetjük, hogy a cikk elolvasását követően gyermeked soha többé nem fog vitába szállni veled az elvégzendő házimunka miatt. Arról viszont biztosíthatunk, hogy ha a megfelelő mennyiségű és jól megtervezett teendők a hétköznapjaitok részévé válnak, azzal mindketten csak nyerhettek.
Cikksorozatunk második részének elolvasásához kattints IDE!
A gyermekek büntetéséről szóló írásunkat itt találod.
Forrás:
ByngHall, J. (2008). The significance of childrenfulfillingparentalroles: Implicationsforfamilytherapy. Journal of FamilyTherapy, 30(2), 147-162.
John Byng-Hall: A parentifikáció jelentősége és hatása a családterápiára
http://www.csaladterapia.hu/content/john-byng-hall-parentifikáció-jelentősége-és-hatása-családterápiára (2019.05.03.)
Kiley, D. (1983). The Peter Pan syndrome: Menwhohavenevergrownup. DoddMead.
(Fotó és szöveg: Szennai Martin & Vörös Eszter)
