Az alkoholbetegek családjában felnövő gyerekek felnőttként nehezebben boldogulnak, olyan problémákkal szembesülnek, amelyek hátterében azok az évek húzódnak, amikor szüleik saját szenvedélybetegségükkel küzdöttek, és emiatt a gyermeknevelés nem alakult megfelelően. 1. rész

Az alkoholbetegek felnőtt gyermekeire gyakran jellemző, hogy bizonytalan, labilis környezetben nőttek fel, ahol nem volt kiszámítható, ismétlődő napirend, és tudatos nevelési módszerek csak a szülő józan állapotában, illetve a viszonylag problémamentes időszakokban jelentek meg. Emellett gyakran elhanyagolták őket. Otthon nem találkoztak a társadalom által kitűzött, követendő normákkal és magatartásformákkal, a szülőktől látott minták pedig mások voltak, mint amilyeneket a józan életű családokban élő kortársaiknál tapasztaltak. Legtöbbször nem kaptak egyértelmű üzeneteket alkoholbeteg szüleiktől, mástól pedig nem mertek kérdezni, és nem kérdeznek felnőttként sem, mert nem akarnak tájékozatlannak, butának tűnni. Így legtöbbször csak találgatják, hogy mit hogyan csináljanak, hogy mi lenne az ún. normális.

Mi a „normális”?

A „normális” egy szubjektív fogalom, míg az egyik ember ezt tartja normálisnak, a másik mást. Ez emberről emberre, családról családra változhat, ezért nem az a feladat, hogy megtudjuk, mi a normális, hanem az, hogy felfedezzük, mi az, ami a legelőnyösebb saját magunk, illetve a hozzánk közel álló személyek és mások számára. Egy olyan szituációban, amiben nem tudjuk, hogy mit kéne tennünk, az alábbi kérdéseket érdemes átgondolni.

Nem szégyen, ha valamit nem tudunk!

Nem leszünk attól kevésbé értékes emberek, ha valamit nem tudunk, és ezt beismerjük. Már csak azért is érdemes ezt belátnunk és bevallanunk, mert így segítséget is kaphatunk. Legyünk nyitottak a tanulásra! Vegyük igénybe azoknak a támogatását, akik ítélkezés helyett segíteni próbálnak ilyen helyzetekben, és amikor nem tudnak valamit, ők is beismerik azt, hajlandóak tanulni is.

A tudatos döntéshozatal

A fentiek mellett fontos tudni és szem előtt tartani azt is, hogy lehetetlen mindig mindenben tökéletesnek lenni, az erre való törekvés csak óriási aggodalmakat, stresszhelyzeteket okozhat. Helyette a felelősségteljes problémamegoldás lehet célravezető. A problémamegoldó modell segítségünkre lehet a tudatos döntéshozatalban.

 Tanácsok a gyermekneveléshez

Fotó: M. Cs.

Ha valaki nem jól működő családban nőtt föl, nem biztos, hogy tisztában van vele, hogy a gyermekfejlődés különböző szakaszaiban mi jellemző, mi várható. Ez kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságot adhat a gyermeknevelés terén. Tájékozódjunk! Olvassunk gyermekfejlődésről szóló könyveket! Kérdezzünk családtagjainktól, barátainktól, ismerőseinktől, akikben megbízunk!

Érdeklődhetünk a közelben lévő baba-mama vagy szülő kluboknál is. Ezeken a helyeken valószínűleg tudnak segíteni abban, hogy hol érhetőek el többnyire önsegítő szemléletű, szülői készségek erősítését célzó csoportok, klubfoglalkozások.

Az alkoholbeteg szülő gyermekére jellemző, hogy mivel gyermekkorában sokszor semmibe vették, felnőttként úgy érezheti, hogy nem fontos, amit mond. Szülőként tartsunk rendszeres időközönként családi kupaktanácsot, ahol mindenki elmondhatja a véleményét! Ez segíthet abban, hogy jobban megismerjük gyermekeink gondolkodását, igényeit, vágyait, és ők is azt fogják érezni, hogy fontos a véleményük.

Biztosítsunk meleg, szeretetteljes, biztonságos légkört, ahol a gyerekünknek nem kell megkérdőjelezni vagy elnyomni saját érzéseit! Mutassuk ki mi is érzelmeinket, hogy lássa, azok nem szégyellnivalók! Beszéljünk vele az ő érzéseiről is!

Fontos, hogy merjen kérdezni gyermekünk, ha valamit nem tud vagy elakad. Mondjuk el mi is őszintén, amikor nem tudjuk, mi lenne a helyes megoldás!

Legyenek világos, betartható szabályok, kiszámítható napok! Legyünk következetesek! Tartsuk be ígéreteinket!