Forrás: Fortepan / FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY / SÁNDOR GYÖRGY FELVÉTELE, 1957

Áthagyományozódott történetek

A népi életben a családdal, a szomszédokkal, a barátokkal, a másokkal való közös összejövetelek (pl. ünnepek, búcsúk, vásárok, aratószegődések stb.) a kalákamunkák (pl. kukoricahántás, tollfosztás, fonótevékenység, dohánysimítás, csomózás stb.) alkalmat adtak arra, hogy az emberek elbeszéljék egymásnak a napközben végzett tennivalóikat, gondolataikat, felidézve másoktól korábban hallott történeteket is. A helyváltoztatás (pl. a katonák áthelyeződései, a cselédek munkavállalása, a mesterlegények vándorlása stb.) szintén a különböző históriák más vidékeken való megjelenését, terjedését segítette elő.

Az anekdoták, a mítoszok, a mondák, a balladák, a mesék, a regék, az énekek nem pillanatnyilag kitalált új alkotások, hanem korábbi emlékek, történetek újbóli elmondása volt, előadás közben kiszínezett formában. Habár előfordult, hogy a társaságból már mások is ismerték azokat, az áthagyományozódott történetek mesélés közbeni fölfrissítésével, sokszor művészi magaslatokra való emelkedésével váltak a többiek számára aktuálissá, érdekessé. Az adott korral változtak, formálódtak aszerint, hogy a mesélők a társadalmi igényeket figyelembe véve éppen mit véltek érdemesnek megtartani vagy beleszőni azokba. Ez az elfoglaltság mind a mesélő, mind pedig a hallgatóság számára élvezetes időtöltés volt, emellett egy olyan szellemi tevékenység is, ami által az emberek elfelejthették a napi gondjaikat. Évtizedes emlékek, szokások, hagyományok adódtak így át az egymás utáni nemzedéknek.

Az összes epikus műfaj közül a legkiterjedtebb irodalommal a mese rendelkezik. A mai mesékkel ellentétben, melyek a gyerekeknek íródtak, a népmesék elsősorban felnőtteknek szóltak.

Fotó: Néczin Katalin

A mese és a pszichoaktív szerhasználat

A népmesékben és a régi műmesékben gyakran megjelenik a szerhasználat a magyar kultúrában beépült szokásként. Elsősorban az alkoholfogyasztással (bor, pálinka) és a dohányzással (pipa) találkozhatunk, mint

vágyott hatás, élvezeti érték

„Szerzett magának egy hosszú szárú pipát meg egy szalmaszéket, hogy ha majd kiért a mezőre, a székre ráül, a hosszú szárú pipára meg rágyújt, s pöfékel, mint egy török basa;”

Arany László: Magyar népmesék - Dongó meg Mohácsi

vagy a mulatság, szórakozás,

„- Ne menj még, pajtás! Igyál még egy messző bort, nekem urlaubom van, és még szeretnék mulatni.”

Kríza Ildikó válogatása: Mesék és mondák Mátyás Királyról - Mátyás király lopni megy

az ünnep, elsősorban a lakodalom,

„A király szíves örömest megengedte neki, a vőlegény még maga töltött neki a legdrágább borból, maga vitte hozzá, maga adta neki oda; elvette Anyicska, felköszöntötte a fiatal házaspárt, azután ivott belőle.”

Arany László: Magyar népmesék - Ráadó és Anyicska

az étkezés, 

„Hát elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát a csárdásnak illendően.”

Móra Ferenc: Mondák és mesék - A gyevi törvény

a vendéglátás

 „Nagy vendégséget csapott a vendég tiszteletére, összegyűltek a környék urai, szólt a zene, folyt a bor, aztán kockajátékra került a sor.”

Benedek Elek: Vége jó, minden jó és más mesék - Szent Anna tava

 és az ajándékozás szerves része.

„Ahogy hazaért, megparancsolta az inasának, hogy vigyen ide meg ide, ennek s ennek a szegény embernek egy sült kakast, egy kalácsot, egy hordócska bort s tizenkét tallért.”

Benedek Elek: Vége jó, minden jó és más mesék - A megfelezett ajándék

Előfordul, hogy a szerhasználatnak varázserőt tulajdonítanak,

„- Ez a kastély száz szobából áll. A szörnyeteg épp a századik szobában lakik. Azt hiszem, most épp déli álmát alussza. Legyőzhetetlenül erős. Mégpedig azért, mert van a kastély pincéjében egy hordó, annak a borát itta.”

Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese - A repülő kastély

vagy gyógyírt látnak benne.

És derekának lágy fekvést puhogattak, az egyik
Szűrét tette alá, másik betakarta gubával. -
Hogy haza tzommogtak vele a' lovak, egy banya két pint
Szappanos égett bort kent széllyel rajta”

Fazekas Mihály: Ludas Matyi

Az élvezeti érték mellett viszont többször megjelenítik azok negatív hatásait,

„Járt a királyfi erre, arra, hogy vizet kapjon ott az erdőben, de nem talált. Volt nála egy kulacs bor. Gondolta, hogy hát az is jó. De megint úgy járt, mint a múltkor. Levágta az ágat, kijött abból is egy szép tündérlány, ő bort adott neki, de a lány mégis meghalt, mert a bor igen erős ital volt neki.”

Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese - A háromágú tölgyfa tündére

de például a függőséget is.

„Mátyás király idejében történt, amit most elmesélek. Az ő híres fekete seregében volt egy huszár, aki erősen szerette az itókát. Hiába húztak rá hol huszonötöt, hol ötvenet, hogy az eget bőgőnek nézte: nem tudott leszokni az ivásról. Az ám, a bort nem unta meg az ebadta, de megunta a botozást, egyszer aztán - uccu neki, vesd el magad! - megszökött a seregből.”

Benedek Elek: Vége jó, minden jó és más mesék - Mátyás király és a huszár

A pszichoaktív szerhasználat mesékben való megjelenése természetes, a mindennapi életben szerepet játszó jelenségként kétségtelen, hogy hatást gyakorolhat a gyermekre. De, hogy az hogyan befolyásolja felnőttkori szerhasználatát, az nagyban függ attól is, hogy valaki milyen családi mintákkal rendelkezik, illetve, hogy egy-egy mese elolvasása, megnézése után választ kap-e kérdéseire a környezetében élő felnőttektől.

A XX. század végi műmesékben már inkább szórakoztatás céljából található meg a részegség, mint vicces jelenség, az alkohol itt is a kikapcsolódás elkerülhetetlen kellékeként, a dohányzás pedig a mindennapi élet természetes velejárójaként jelenik meg. Mindezek mellett, a korszak műmeséiben prevenciós célzattal is találkozhatunk.

XXI. század elejétől nagyobb jelentőséget kap az egészségtudatos életmód, a gyerekeknek szóló történetekben egyre ritkábban figyelhető meg a szerhasználat.

A meseterápia a népmesékhez visszanyúlva azok gyógyító sajátosságát alkalmazza, többek között a szenvedélybetegség kezelésére is. Az ún. „rászedett ostoba szörny” típusú népmesékben a központi szerepet játszó szörnyeteg az addikcióhoz hasonlóan fogva tartja az embert, kísérti, rátámad, félelmet kelt benne, de különböző módokon mégis legyőzhető. A népmesék ezáltal segítenek abban, hogy megmutatják, mi kell ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni nehézségeinkkel, hogyan kerekedjünk felül azokon.

A meseolvasás mint védőfaktor

 Forrás: Henrique Farias képe a Pixabay-en

A meseolvasás során kialakult rituálé, ami által naponta ugyanabban az időben, este, lefekvés előtt, egy nyugodt környezetben, lecsendesülve zajlik az olvasás, stabilitást és biztonságérzetet nyújt a gyermek számára.

A meseolvasás közben együtt töltött minőségi idő, a csak a gyerekre irányuló figyelem egy olyan személyes, közeli, meghitt kapcsolatot alakít ki a mesélő és a mesehallgató között, ami segíti az egymásra hangolódást, növeli az összetartozás érzését, a bizalmi köteléket. A felnőtt, olvasás közbeni nyugodt, dallamos hanglejtése ezt tovább fokozza. Stabilabbá válik az érzelmi háttér, erősödik a szülő-gyerek viszony, és mindkettőjüknek feltöltődik szeretettankja. Ezáltal nő a gyermek önbizalma is.

Mesehallgatás közben a gyermek nemcsak a mesélőre, hanem saját belső világára is figyel. A főhős személyiségfejlődése során megismerheti annak erőforrásait és gátló tényezőit, azonosítva azokat saját belső világával is. A mese példát mutat, viselkedési mintát ad, empátiára tanít, a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig megkapja méltó büntetését. Mindezek által a gyermek érzelmi intelligenciája, a megküzdő és problémamegoldó képessége javul, pozitív jövőképe, önbecsülése erősödik.

A mese varázslatos világát elképzelve, továbbgondolva azt, fejlődik a gyerek fantáziája, kreativitása. A mesékben megjelenő változatos szóhasználattal nő a szókincse és javul a kommunikációs képessége is.

A konfliktushelyzetek és azok megoldásai, a krízishelyzetek feldolgozása oldják a nap során felhalmozódott feszültségeket, aminek nyugtató hatása van, ezáltal segítve az ellazulást, elalvást.

Érdemes mindaddig olvasni a gyereknek, ameddig igényli, akkor is, ha már saját maga is képes lenne rá. Viszont ne keseredjünk el akkor se, amikor eljön az az idő, hogy már egyedül szeretné ezt tenni. Tartsuk fent a bizalmi kapcsolatot, beszélgessünk vele őszintén, segítsünk neki a látottak, hallottak, a mindennapokban megélt események feldolgozásában.

Ez az írás az Ezerarcú iszákosság vándorkiállítás - A mese és a pszichoaktív szerhasználat képe kapcsán készült. Az INDIT Közalapítvány és a Drogprevenciós Munkacsoport közös kiállítási anyaga az addiktológiai problémák szélesebb kontextusát mutatja be, így többek között a jelenség történeti, jogi, népegészségügyi, néprajzi és művészettörténeti vonatkozásaiból ad ízelítőt. Tárlatszervezéssel kapcsolatos információk: alter.indit@gmail.com és ter.indit@gmail.com.

Felhasznált irodalom:

Berze-Nagy J. és mtsai. (1941).: A magyarság néprajza, 3. kötet: A magyarság szellemi néprajza, Népköltészet – Stílus és nyelv. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.

Boldizsár I. (2019). Meseterápia  - Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Budapest: Magvető Kiadó.

Fehér Ágota, Megyeriné Runyó Anna (szerk.) 2018. A mese szerepe a nevelésben, oktatásban A BRUNSZVIK TERÉZ SZAKMAI NAPOK keretében szervezett II. Nemzetközi Kisgyermek-nevelési Konferencia kötete, Vác: http://real.mtak.hu/78580/1/A%20mese%20szerepe%20a%20nevel%C3%A9sben_oktat%C3%A1sban.pdf (2020.04.28.)

Sőtér I., Klaniczay T. (szerk.) (1964). A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig. Budapest: Akadémiai Kiadó.

https://youtu.be/rXxiuOFt2Q8 Letöltve: 2020.04.17.

Szerző: Néczin Katalin