A társadalmi változások és a női emancipáció hatására mára már látszólag szinte teljesen eltűnőben van a férfi és a női nem nyilvános alkoholfogyasztása közötti különbség. Míg a rendszeres alkoholhasználat a századfordulón ez elsősorban a férfiak privilegizált időtöltése volt, és a nők körében szinte egyáltalán nem volt jellemző, addig mára – különösen a fiatalok körében – ez a fajta időtöltés lassan kezd kiegyenlítődni.
Jól példázza ezt az ESPAD kutatás 6. felmérésének (2015) eredménye, ahol a 9-10. évfolyamos diákoknál a fiúk 25,9, míg a lányok 27,6%-a fogyasztott már életében valamilyen tudatmódosító szert (ESPAD, 2015).
A nők alkoholfogyasztása azonban sok aspektusban eltér a férfiakétól, aminek kimutatható bio-pszicho-szociális háttere van, mint például a szervezetükre gyakorolt káros hatások, vagy a társadalom eltérő hozzáállása a női alkoholistákhoz.
Az alkoholista nők megítélése – az egyenjogúság ellenére – a társadalomban még mindig erősen megbélyegző, jóval inkább, mint a férfiaké. Egyértelműen élnek a női alkoholistákkal szemben azok a sztereotípiák, mint például a promiszkuitás, az hogy könnyen elcsábíthatóak, stb. Érdekes megjegyezni, hogy ezek a sztereotípiák legtöbbször a szexualitással vannak kapcsolatban, míg az alkoholista férfiaknál ilyen jellemzők, sztereotípiák szinte egyáltalán nem fordulnak elő. (Hoyer, 2004)
Habár jogilag már teljesen egyenrangúak a nők a férfiakkal, az úgynevezett kettős erkölcs elve a mai napig hátrányosan különböztetheti meg a nőket egyes élethelyzetekben.
Az alkoholista nőkkel jóval zordabbul viselkedik a környezete, aminek egyik meghatározó oka lehet, hogy elítélik, és ezáltal kevésbé veszik emberszámba őket. A velük szemben fennálló intolerancia olyan magas, hogy még az alkoholista férfiak is elítélik őket, sőt maguk az alkoholista nők is undorral beszélnek magukról.
„A mértéktelenül ivó nő magáról is elhiszi, hogy szánalmasabb, mint a hozzá hasonló férfiak, és inkább egyedül, magányosan, titokban iszik.” (Valkai, 1987)
Ez is lehet az egyik oka annak, hogy a női alkoholistákra inkább jellemző, hogy egyedül, titokban, mások tudta nélkül, gyakran otthon isznak, mert úgy érzik, hogy a környezetük elől rejtegetniük kell az alkoholfogyasztásukat. Ez viszont bűntudattal járhat, további szorongással, és így még több ivással. Az állandó titkolózás pedig már önmagában is stresszhez vezethet, ezzel még tovább romolhat az amúgy is labilis lelkiállapotuk, ami tovább súlyosbíthatja és fenntarthatja a problémás szerhasználatukat.
A segítségkérés soha sem szégyen, vagy a gyengeség jele, sokkal inkább annak felismerése, hogy egy olyan problémával állunk szemben, amit egyedül már nem tudunk kezelni, azért mert nem állnak rendelkezésünkre a megfelelő erőforrások, vagy mert nem ismerjük fel őket.
Ha úgy érzed, hogy ilyen helyzetben vagy, fordulj bizalommal a megfelelő segítő szervezetekhez. A teljesség igénye nélkül alább felsorolunk néhányat:
- INDIT Közalapítvány, www.indit.hu
- Kék Pont Alapítvány, www.kekpont.hu
- Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület, www.nane.hu
- Patriarchátust Ellenzők Társasága, www.patent.org.hu
Ez az írás az Ezerarcú iszákosság vándorkiállítás – A nők és az alkohol tablója kapcsán készült. Az INDIT Közalapítvány és a Drogprevenciós Munkacsoport közös kiállítási anyaga az addiktológiai problémák szélesebb kontextusát mutatja be, így többek között a jelenség történeti, jogi, népegészségügyi, néprajzi és művészettörténeti vonatkozásaiból ad ízelítőt. Tárlatszervezéssel kapcsolatos információk: alter.indit@gmail.com és ter.indit@gmail.com.
Forrás:
Hoyer Mária: Gender és Addikció. Egy új megközelítés bemutatása Straussner és Zelvin könyve alapján. (Addiktológia folyóirat 2004, III. évfolyam 4. szám)
Valkai Zsuzsa: Miért Isznak a nők (Magvető kiadó, 1987)
http://drogfokuszpont.hu/szakteruleteink/populacios-vizsgalatok/populacios-vizsgalatok-tenyek-es-szamok/ (letöltés dátuma: 2019.07.17.)
Szerző: Szabó András
Fotó: Főfai Alexandra
