1905-ben Kodály Zoltán népdalok gyűjtésébe kezdett, hogy a magyar népzene történetét ún. élő könyvtárból írja meg. Gyűjteménye a mai napig fontos, nagy jelentőséggel bíró kulturális érték. A Pannonhalmi Főapátság kb. 400.000 kötetes könyvtára több mint ezer éve létezik, és jelenleg is gyarapszik. Vagy gondoljunk például a Gyugyi gyűjteményre. Gyűjteni, értéket teremteni hasznos és jó dolog, ráadásul különleges tárgyak gyűjtése során különlegesnek érezhetjük magunkat.

Bélyegek, érmék, képeslapok, szalvéták, gombok, kavicsok, poszterek, fesztiválbelépők, különböző élményekhez vagy kedvelt személyhez köthető relikviák…, szinte mindenki gyűjt valamit. A gyűjtögetés mint hobbi, rekreáció egy pozitív szabadidő eltöltési tevékenység, a stresszoldás hasznos formája. A tárgyak megszerzése, rendszerezés közben a régi darabok nézegetése, a hozzájuk fűződő emlékek felidézése örömforrás a gyűjtőnek. A más gyűjtőkkel való csere hasznos elfoglaltság lehet, a társas kapcsolatokra is pozitívan hathat. A gyűjtők kötődnek tárgyaikhoz, melyek büszkeséggel töltik el őket, egy jól elhelyezett mutatós gyűjtemény pedig az otthon egyedi, különleges díszévé válhat. Egy szép gyűjtemény létrehozása komoly alkotófolyamat, kreativitásfejlesztő hatással is bír.

Semmi sem felesleges?

De előfordulhat, hogy a gyűjtő

• úgy érzi, hogy minden tárgy személyes jelentőséggel bír számára vagy
• bizonytalan egy tárgy jövőbeli hasznosságát illetően vagy
• nem tud különbséget tenni a tárgyak fontossága és jelentősége között, képtelen döntéseket hozni.

Ezek a gondolatok szorongást, illetve kellemetlen érzéseket keltenek benne, amik kényszer cselekvésre sarkallják, vagyis minden tárgy megőrzése mellett dönt, elkezdi felhalmozni a szükségtelen dolgokat. Az ilyenfajta gyűjtőtevékenység már káros lehet saját maga és környezete számára is.

Szokás, rossz szokás, kényszeres tünet?

Egész életünket különböző szokások, naponta ismétlődő rituálék töltik ki, melyek fontos pozitív szerepe, hogy stabilitást, biztonságot nyújtanak számunkra, megkönnyítik életünket. A rossz szokás még nem betegség, sőt kényszeres tünete, rituáléja is sok embernek van vagy volt élete során, szorongással teli időszakaiban. Betegségről akkor beszélhetünk, ha a kényszeres viselkedés visszatérő, célja a szorongás vagy szenvedés megelőzése, csökkentése, időigényes: napi egy óránál tovább tart vagy jelentősen akadályozza, befolyásolja a mindennapi tevékenységeinket.

Problémát jelez, ha valaki:

• megszállottan halmoz fel, illetve szerez különböző – más számára – felesleges, értéktelen tárgyakat.
• az utcán rendszeresen összeszed dolgokat, sokszor direkt, külön rituálé keretében keresik azokat, kényszerbetegség alakul ki.
• akkor is folytatja a gyűjtőtevékenységet, ha az már gondot okoz neki és családjának. Társas és kapcsolati problémái lesznek viselkedése következményeként. A felesleges tárgyaktól az élettere annyira beszűkül, hogy azt nem lehet megfelelően használni az eredeti célnak megfelelően.
• életében a korábban fontos dolgok jelentősége lecsökken, tevékenysége miatt elhanyagolja a családját, a barátait stb. Az élet minden területén lecsökken funkcióképessége.
• olyan mennyiségű tárgyat halmoz fel, ami már veszélyes egészségügyi vagy egyéb szempontból rá és családjára nézve, de ezektől képtelen megszabadulni, sőt folytatja a gyűjtést. Mivel ezek a tárgyak porosodnak, penészesednek, nő az asztma, az allergia, a fertőzés veszélye. Rágcsálók szaporodhatnak el, és magasabb a tűzesetek kockázata is.
• az előre eltervezettnél több időt, pénzt és energiát fordít a gyűjtögetésre, sikertelen próbálkozásai vannak annak mérséklésére vagy abbahagyásra, vagyis a tevékenység végzése kontrollvesztést okoz.
• idegessé, ingerültté, illetve depresszióssá válik, ha nem végezheti a gyűjtőtevékenységet, vagy meg kell szabadulnia egy-egy tárgytól.

Hogyan változtathatjuk meg rossz szokásainkat?

Szokásainkat bármikor megváltoztathatjuk, mert hiányuk nem veszélyezteti életünket. Bár a változás nem mindig könnyű, előnyös lehet számunkra. Ha azt vesszük észre magunkon, hogy szokásaink rossz szokásokká alakultak át, ha a felhalmozott tárgyaktól otthonunk kezd zsúfolttá, káoszossá válni, ideje cselekednünk! 

Iktassunk be szükség szerint évszakonként vagy félévente, évente egy nagyobb selejtezést! Ezt köthetjük a nagytakarításhoz vagy a lakóhely szerinti lomtalanítási időszakokhoz, így könnyebben rávehetjük magunkat a rendszeres szelektálásra. Ezt akkor is érdemes elvégezünk, ha egyébként nem jellemző ránk a felhalmozás. Azzal, hogy megszabadulunk a minket körülvevő felesleges, nem használt dolgoktól, javíthatunk az életminőségünkön (megszüntetjük a felhalmozott tárgyak okozta stresszt, szellősebbé, átláthatóbbá tehetjük környezetünket, kiélvezhetjük az ajándékozás örömét, a megújulást stb.), és akár pénzt is kereshetünk vele.

A selejtezést különböző technikák szerint végezhetjük, haladhatunk helyiségről helyiségre, de válogathatunk a tárgyak funkciója szerint is. Csináljunk különböző kupacokat a régóta nem használt tárgyaknak! Az egyik kupacba kerüljenek a kidobásra szánt holmik, a másikba azok, amik még hasznosak lehetnek valakinek (ezeket elajándékozhatjuk vagy eladhatjuk), a harmadikba pedig azokat tegyük, amikről úgy véljük, hogy még jók lehetnek valamire. Ezeket egy-két év múlva vizsgáljuk felül újra! Ha ez idő alatt sem használtuk őket, mehetnek a következő selejtezéskor az első két kategória valamelyikébe. Egyre népszerűbb az ún. garázsvásár, ahol jó hangulatban szabadulhatunk meg az általunk már nem használt cuccoktól, és még bevételre is tehetünk szert.

Ha nem tudjuk eldönteni, hogy az adott tárgyat megtartsuk, vagy inkább továbbadjunk rajta, a tudatos döntéshozás segítségünkre lehet. Továbbá szintén hasznunkra válhat, ha valaki ott van velünk, aki segít a válogatásban, pakolásban, és a leselejtezett tárgyak sorsáról való döntéshozásban is.

Ha úgy gondoljuk, hogy gyűjtőszenvedélyünk már nem csak hobbi, hanem az kezd rossz szokássá, problémássá válni saját magunk és környezetünk számára, próbáljunk ki konstruktív stresszkezelő, szorongáscsökkentő technikákat!

Káros szenvedélyünk helyett alakítsunk ki jó szokásokat!

Mit tehetünk, ha családunkban, környezetünkben kényszeres gyűjtögetést tapasztalunk?

A fenyegetőzés, az agresszivitás nem célravezető, csak ellenállást szül. Fontos a támogató légkör megteremtése. A kényszercselekvés vonatkozásában legyünk megértőek, de ne megengedőek! Álljunk barátunk/családtagunk mellett a szortírozáskor, segítsük őt a döntéshozásban a tárgyak sorsát illetően és a rendszerezésben. A végső döntést, hogy mit dob ki és mit tart meg, neki kell meghoznia. Egy takarítás nem ad hosszú távú megoldást, utána ugyanúgy felhalmozódhat a szemét. Ezért ezt végezzük el közösen rendszeres időközönként!

Kényszerbetegség esetén szükség van mentálhigiénés segítségnyújtásra is, annál is inkább, mert az gyakran társulhat depresszióval. Támogassuk a beteget a kezelés elfogadásában! Kísérjük el a közelben elérhető mentálhigiénés intézménybe. A legtöbb intézményben a hozzátartozók is segítséget kaphatnak a családban megjelenő problémákkal kapcsolatban. Ha nem tudjuk pontosan, hogy hova fordulhatunk, kérjük ki háziorvosunk tanácsát!

Szerző: Néczin Katalin

Fotó: Főfai Alexandra