Az Ezerarcú iszákosság cikksorozat ezen része a régi magyar paraszti életre, illetve sok esetben a mai korra is jellemző jeles napokhoz, ünnepekhez fűződő rítusokba és az ezekhez kapcsolódó alkoholfogyasztási szokásokba nyújt betekintést. 
A különböző népszokások babonás hiedelmekből, tapasztalatokból (pl. időjárási) és a középkori tudományból alakultak ki, ősi hagyományokból, idegen átvételből, valamint a keleti és a nyugati kereszténység hatására. Fennmaradásukat, változásukat befolyásolta a vallási hovatartozás, illetve a két világháború között némelyek megszűntek, átalakultak. Később egyeseket hagyományőrző csoportok újraélesztettek.
A jeles napokhoz, eseményekhez kapcsolódó alkoholfogyasztásnak (többnyire bor és pálinka) jómódot teremtő, bőséges termést hozó, gonoszűző, betegségmegelőző, gyógyító szerepet, mágikus erőt tulajdonítottak, és szeszesitalokat fogyasztottak áldomás, szórakozás alkalmából is, vagy fizettek velük, ajándéknak adták.

Fortepan / Erky-Nagy Tibor 1928

JANUÁR

Január 1. Újév

Az évkezdet Magyarországon vidékenként különböző szimbolikus, az ó- és az újévet elválasztó, óévtemető, gonoszűző, újévköszöntő, szerencsét varázsoló tevékenységgel jár együtt. A babona szerint olyan lesz az elkövetkezendő évünk, amilyen az újév napja volt. Ehhez köthető az újévi pezsgőfogyasztási szokásunk is, amit sokáig luxusitalként tartottak számon. Ha az év első napján drága, úri italt iszunk, az év hátralévő részében is gazdagság, bőség vár majd ránk. A pezsgőzés mellett szólt az a hiedelem is, hogy az annak felbontásával járó durranás elűzi a rossz szellemeket. 
A január elseji új évi köszöntés, a családtagok meglátogatása, a velük való közös koccintás nem csak a múlthoz kötődik, napjainkban is jellemző. Korábban ezt köszöntő mondásával tették, mely a jövőbeli jólét, szerencse mellett sokszor kitért az bő italfogyasztás kívánságára is.

Boldog Újévet!
Bort, búzát, barackot,
Kurta farkú malacot,
Szekerembe kereket,
Köcsögömbe feneket,
Poharamba vörösbort,
Hadd ihassak bőven,
Az új esztendőben.

/Újévköszöntő népi mondóka/

Fortepan / Erky-Nagy Tibor 1940

Január 22. Vince napja

Vince napján az olvadás, a szép napos idő jó bortermésre utal, a kopácsi gazdák pedig úgy tartották, hogy sok bort kell fogyasztani a bő termés eléréséhez. A gazdák a szőlőhegyen ettek-ittak, és dicsérték Szent Vincét, aki a borászok védőszentje. Sok helyen papot hívtak, s a tőkékre Isten áldását kérték, a szőlő négy sarkát borral vagy szenteltvízzel öntözték meg. A borászok pincéről pincére járva kóstolták meg egymás borát, és áldomást mondtak, illetve énekeltek a jó termésért. A Vince-napi szokásokat a mai napig tartják számos szőlőben, és rendeznek Vince-napi mulatságokat is.

FEBRUÁR

Farsang

A farsang időszaka hivatalosan vízkereszttől hamvazószerdáig tart, Magyarországon azonban a vasárnap előtti, ún. kövércsütörtök, és utáni, ún. torkoscsütörtök is beletartozik. A farsangfarka vasárnaptól húshagyókedd éjfélig tart, mely az evés-ivás, a táncos vigadalom, a karnevál fő ideje. Ennek a lármás szórakozásnak a gonoszűzés, téltemetés és a termésvarázslás a célja.
A farsangolás szombat estétől annak a palack bornak a kiásásával kezdődött, melyet az előző évi avatás során rejtettek el a kocsma földjébe. Majd vasárnap összegyűltek a rokonok, szomszédok, barátok, és együtt folytatódott a mulatozás. Sok bor fogyott ezeken a rendezvényeken, a dunántúli szőlőkben külön farsangi pincelátogatásokat, ún. tanyázást, pinceszerezést is tartottak. A farsang része volt vasárnap vagy kedden a kanivók napja, melyet csak férfiak, csütörtökön pedig az asszonyok ivója, melyet csak nők tartottak a kocsmában. Más vidékeken az asszonyok húshagyó kedden ünnepelték az asszonyfarsangot valamelyikük házában, pincéjében, a fonóban vagy a kocsmában. Jellemző volt, hogy a nők egyéb napokon nem vettek részt a férfiak mulatozásain, csak titokban tartottak pincelátogatásokat, amelyeken végül megjelentek a férfiak is. A 18. század végén, Esztergom környékén, kövércsütörtök napján, az egész család kivonult a szőlőbirtokra, ahol a magukkal vitt sonkát, pogácsát elfogyasztva iszogattak, énekeltek, farsangoltak. Míg a Mura-vidékén disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka fogyasztásával ünnepelték a farsangot, a Nyitra megyei falvakban ilyenkor volt a legényavatás, Mohácson pedig az UNESCO szellemi örökség listájára felkerült tavaszváró, téltemető, termékenységvarázsló ünnep, a busójárás.
A 16. és 17. században a farsangi mulatságokat a bujaságot szimbolizáló szokásai, a féktelen dorbézolás miatt tiltották.

 Fortepan / Magyar Bálint 1940

MÁRCIUS

Március 19. József napja

Sándor – József – Benedek meleget hozó napok, a jószág első kihajtásának ideje. Vidékenként és állatonként változó időpontban, például Göcsejben a marhák első kihajtását József napján végezték. Ennek célja az volt, hogy az állatok ne vesszenek el, egészségesek legyenek, jól egyenek, jól szaporodjanak, sok tejet adjanak, és jó legyen a munkabíró képességük. Előző nap, a mise végeztével a pásztorok és a gazdák a községházánál gyűltek össze egy közös megbeszélésre, amit rövid italozással zártak le. A kihajtás napja a nagyobb állattartó közösségben majálisszerű ünnep volt sátrakkal, lacikonyhákkal, fajta szerinti állatfelvonulással, egyéb pásztori és házi babonás ceremóniákkal.
A József név a 18. századtól kezdve a legnépszerűbbek közé tartozott, a József-nap pedig a kedvelt névünnepek egyike volt, melyet gyakran tartottak borospincékben.

 József, a neved napján a boroskancsót érd el
Amíg a halál a torkodra nem térdel.

/várdaróci névnapi köszöntő, Penavin O., 1988:72./

ÁPRILIS

Április 24. Szent György napja

Magyarországon a tavasz évkezdő napja, melyhez számos hiedelem és szokás kapcsolódik. Jellegzetes pásztorszokás az ún. tejbemérés volt, ami Mérán a lakodalomnál is nagyobb ünnepségnek számított, egy-egy családból mindenki részt vett rajta. Ekkor állapították meg, hogy a nyáron lemért mennyiségből a gazdák mennyi tejet kapnak, és azt milyen sorrendben. A napot evés-ivás és táncmulatság zárta.
Szent György napján Medvesalján a gazdák tojással, szalonnával, borral és pálinkával ajándékozták meg az állataikat őrző pásztorokat. A juhászok pedig első lakomáikat tartották ekkor, de 1824-ben az egyház ezt betiltotta mint a „gazdaság- és jóerkölcs ártalmas szokását.”

Húsvét

Húsvét a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének, a keresztény egyházakban pedig Krisztus feltámadásának ünnepe.

A nagypéntek a protestáns vallásúak körében böjti nap volt, így ekkor nem ettek húst, viszont a korlátozás nem terjedt ki a pálinkafogyasztásra. Több vidéken reggelire kenyeret ettek, és pálinkát ittak rá, mert úgy vélték, hogy aki így tesz, annak nyáron nem költözik kígyó a hasába. Nagypénteken volt országszerte a legtöbb jószág herélésének ideje. A herélők a munka végeztével a kocsmába mentek, ahol az összegyűjtött herékre tojást üttettek, és azt a gazdák által fizetett bor társaságában elfogyasztották. Boriban a disznócsorda ünnepélyes kihajtása esett erre a napra, melynek során a kanász mindenkit pálinkával kínált.

Húsvétvasárnap a katolikus falvakban ételszentelésre került sor. Sonkát, tojást, kalácsot, bort szenteltettek. De ezeken kívül tradicionális ital volt a pálinka is. Az egri borosgazdák a megszentelt borból a teli hordókba öntöttek, hogy az megvédje őket a torokbajtól. Vasárnap tartották a juhászboszorkányozást is, mely során a juhászok a levágott bárányfarkat tojással megsütötték, és hozzá a gazdák által küldött bort fogyasztották. Szentgericén pedig ún. húsvéti didergést tartottak, melynek célja a megszégyenítés, figyelmeztetés volt. A házasságon kívül teherbeesett lánynak bölcsőt, a tolvajnak börtönt, a hanyag papnak keresztelnivalót, a részeges kántornak pedig pálinkát ajánlottak.

Húsvétvasárnap és hétfőn már újra lehetett mulatozni. Beregdarócon a legények elmentek a lányokért, akik süteményt és bort pakoltak be kosarukba, úgy indultak a bálba.

Húsvéthétfőn a lányos házakhoz érkező locsolókat étellel, borral és pálinkával kínálták, mely nem csak múltbeli, hanem a mai napig is élő hagyomány. Ilyen szintén máig élő, sváb szokás Dél-Baranyában az Emmanusz-járás, melyet a magyarok is átvettek.

Hátterében egy bibliai történet áll, mikor a tanítványok Emmanuszba tartva találkoztak a feltámadt Jézussal, de nem ismerték fel. Az út során elmesélték neki Jézus kereszthalálra ítéltetését, a keresztre feszítését, eltűnését. Csak azután ébredtek rá a kilétére, mikor a faluba érve marasztalták, vacsorával kínálták, és ő megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik a kenyeret.

A bólyiak egy szőlőhegyekkel körülvett központi helyen kálvária kápolnát állítottak fel. Az itt megtartott húsvéthétfői mise után a férfiak végiglátogatták egymás présházait. Ez később az egész családot érintő szokássá vált, melynek keretében a rokonok különböző húsvéti ételekkel a présházakhoz, a családi szőlőbirtokokra mennek, és együtt töltik el a délutánt. Koccintanak, a zenét szolgáló muzsikusoknak borkóstolókat tartanak, míg a gyerekek játszanak.

Húsvét napja ma vagyon,
Tyúkot üssenek agyon,
Bor legyen az asztalon,
Kalács ide, mákos,
Forint ide, páros!
Szabad-e locsolni?

/húsvétköszöntő mondóka/

MÁJUS

Május 1.

A tavasz örömünnepe. Sok helyen a legények már előző este az erdőben töltötték az éjszakát, ittak, táncoltak. Éjfélig bús, éjfél után pedig vidám nótákat énekeltek. Hajnalban hazafelé menet májusfát állítottak, amit hajnalfának, jakabfának, jakabágnak is neveznek. Május elsején kívül bizonyos helyeken zöldfarsangon, fehérvasárnap, húsvétkor vagy pünkösd napján állították fel azt, vagy tűzték ki lányos házakhoz, középületek vagy kocsmák elé. A májusfára, azokon a vidékeken, ahol feldíszítették, szalagok, illatos szappan, hímes tojás, üveges bor vagy más ital került. A faállítást követően a férfiak szerenádot adtak a lányoknak, akik borral kínálták meg őket. A fára akasztott italt pedig a munkában segédkező legények a fa lebontásakor fogyasztották el.
Magyarországon a 20. század közepén május elseje a munkások ünnepe lett, ennek apropóján szabadban rendezett mulatságot, majálist tartottak, virslit és sört fogyasztottak. Ez megmaradt a mai majálisok jellegzetességeinek is, olyannyira, hogy országszerte külön sörmajális rendezvényeket is szerveznek.

Fortepan / Fortepan

Áldozócsütörtök

Jézus mennybemenetelének ünnepe, mely húsvét 40. napjára, mindig csütörtökre esik. A hiedelmek szerint az áldozócsütörtökkor megivott bor vérré változik, ezért a betegeket ezen a napon borral itatták, az egészséges és erős emberek pedig szesszel böjtöltek.

Május 25. Orbán napja

Szent Orbán a szőlőtermesztők, kádárok, kocsmárosok patrónusa. A néphagyomány a fagyosszentek közé sorolja. Ha ezen a napon hideg van, az árt a szőlőnek. A szőlőtermelő falvakban ezért Orbán tiszteletére szobrot állítottak, melyet körmenetben kerestek fel annak neve napján, hogy megvédjék a szőlőhegyet, és ezáltal bő legyen a termés. Topolyán például, ha jó idő volt, egész nap óbort ittak, a szobrot is borral locsolták, dicsérték. Rossz idő esetén viszont szidták, leköpték, pálcával verték, ha fából vagy szalmából készült, elégették.

Pünkösd

A nyár bevonulásának ünnepe, mely mindig a húsvétot követő ötvenedik napra esik. A májusfa állítás és egyéb más mellett a pünkösdi király kiválasztása is egy ehhez a naphoz köthető népszokás. Az ügyességi verseny próbáit kiálló, királynak kiválasztott legény innentől kezdve mindaddig, amíg a tisztsége tartott (egy héttől kezdve akár egy éven át is) ingyen ihatott a kocsmákban, mivel a fogyasztását a közösség tagjai fizették ki helyette.
A májusfa-állításához hasonló, ma is őrzött tradíció Csallóközben a vámkerékállítás. A fiatalok egy 15 méter magas rúdra szalagokkal, borosüvegekkel díszített kocsikereket raknak. Ehhez láncolják azt a legényt, akit a kinevezett csősz fogott el azzal az indokkal, hogy „tilosban járt” kedvesével. A lány bírság kifizetésével válthatja ki párját. A kocsmában folytatódó mulatságra vám fizetésével lehet bejutni. Az így összegyűlt pénzt közösen mulatják el, miközben sokat esznek, isznak a bőséges termésáldás becsalogatásáért.
Szapon pünkösd napja volt a legényavatás ideje. Minden 18 éves fiútól elvárt volt, hogy bekereszteltesse magát a legények közé, aki nem akarta, nem járhatott kocsmába.

JÚNIUS

Június 29. Péter, Pál napja

A Duna-Tisza közi és a balatoni halászok védőszentje Szent Péter, aki maga is halász volt, ezért a halászéletben ez az ő köszöntésének napja. 28-án a halászok házról házra járva, virágfüzérrel díszített rúdra kötözve óriási pontyot vittek magukkal. A gazdák jó haljárást kívánva borral és kaláccsal kínálták őket. Péter-Pál napján pedig a vízen tartott ceremónia és a szentmise után vízparti lakoma, majd zenés-táncos, éneklős, iszogatós ünnepség zajlott.

A év második felében zajló jeles napokhoz és ünnepekhez kötődő alkoholfogyasztási szokások a cikk folytatásában olvashatóak.

Ez az írás az Ezerarcú iszákosság vándorkiállítás – Jeles napok alkoholfogyasztási szokásai tablója kapcsán készült. Az INDIT Közalapítvány és a Drogprevenciós Munkacsoport közös kiállítási anyaga az addiktológiai problémák szélesebb kontextusát mutatja be, így többek között a jelenség történeti, jogi, népegészségügyi, néprajzi és művészettörténeti vonatkozásaiból ad ízelítőt. Tárlatszervezéssel kapcsolatos információk: alter.indit@gmail.com és ter.indit@gmail.com.

Felhasznált irodalmak:

• Bartha K. és mtsai. (1943). A magyarság néprajza, 4. kötet: A magyarság szellemi néprajza, zene – tánc – szokások – hitvilág – játék, Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda
• Diós István (főszerk.) (2005). Magyar Katolikus Lexikon, Budapest, Szent István Társulat
• Dömötör Tekla (főszerk.) (1990). Magyar néprajz, 7. kötet: Folklór 3. Népszokás, Néphit, Népi vallásosság, Budapest, Akadémiai Kiadó
• Győrffy I.-Viski K. (1943). A magyarság néprajza 2. kötet: Gazdálkodás (gyűjtögetés, vadászat) – Halászat, állattartás, földmívelés – Teherhordás, közlekedés, jármű – Díszítőművészet - A hagyomány tárgyai, Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda
• Paládi-Kovács Attila (szerk.) (2001). Magyar néprajz, 2. kötet: Gazdálkodás, Budapest: Akadémiai Kiadó
• Ortutay Gy. (szerk.) (1977-1982). Magyar Néprajzi Lexikon, Budapest: Akadémiai Kiadó

Szerző: Néczin Katalin